Meg tudod csinálni

Szoborfestés Bodhgayán

Amikor 2019-ben elindultam Indiába, azt ígértem, hogy Bodhgayáról folyamatosan jelentkezem majd, és megmutatom, hogyan haladok a festéssel. Azt azonban nem kalkuláltam bele, hogy Buddha egy olyan faluban világosodott meg, ahol időnként nincs áram, internet vagy víz. Az időjárás-előrejelzés napsütést és 26 fokot ígért, mégis napokig esett, és alig volt 17 fok – ami arrafelé ebben az időszakban egyáltalán nem szokványos.

Sok tervem volt. Egy kávézó bútorait indultam festeni, szerettem volna mindent dokumentálni, és szinte élőben megmutatni az itthoniaknak. Már a repülőtérről Bodhgayára vezető úton világossá vált, hogy itt nem sok minden fog úgy történni, ahogyan előre elképzeltem.

Láma Passzang vezetett bennünket egy nyitott, jobbkormányos dzsippel. Poros utak, emberek, autók, riksák, teherautók, biciklik – gyakran három emberrel –, kutyák, kecskék, rozoga tehenek és roskadozó házak vettek körül bennünket. Minden jármű folyamatosan dudált vagy csengetett. Úgy éreztem magam, mintha egy Indiana Jones-filmbe csöppentem volna.

Amikor megérkeztünk a Karma Temple-be, Beru Khyentse Rinpoche kolostorába, végre ismét biztonságban éreztem magam. Nyolc napig ki sem léptem a kapun.

Indiában csak jelen idő van

Hiába indultam egy kávézó bútorait festeni, egyetlen nap alatt egy garázsból Dharma shopot készítettünk. Karmapa Őszentsége érkezésére mindennel el kellett készülnünk. Annie Sloan Chalk Paint™ festék került a falra, gyors pecsétdíszítéssel, közben pedig az árut is ki kellett pakolni és beárazni.

Az első nap végén azt hittem, ezzel be is fejeződött a festés, és a hátralévő időben majd eladó leszek a boltban. Este azonban bementünk Rinpochéhoz. Azt kérte, hogy másnap délelőtt tízre menjek vissza, mert szeretné megmutatni, mit kellene még megfestenem.

Másnap a fogadószobájában, az oltár melletti asztalon apró, a 16. Karmapát ábrázoló tibeti szobrok sorakoztak.

Rinpoche rám nézett, és csak ennyit mondott:

Meg tudod csinálni!

Van egy nagy Buddha-szobor…

Így kezdtem el megfesteni a tizenhat, körülbelül húsz centiméter magas Karmapa-szobrot. Nehéz szavakba önteni, mit jelentett számomra ez a bizalom és maga a feladat. Napokon keresztül csak festettem.

Nagyjából háromóránként tartottam szünetet, hogy pihenjen a szemem és a töröküléstől elgémberedett lábam. Ilyenkor lesétáltam Anitához a boltba. A napjaim különleges pillanatai voltak azok a véletlen találkozások, amikor a kolostor udvarán szembejött Karmapa Őszentsége vagy Rinpoche.

Az egyik ilyen délelőttön már majdnem elkészültem a tizenhat kis szoborral, csak néhány javítás volt hátra. Rinpoche éppen akkor érkezett vissza a Mönlamról. Megállított, csodálatosan mosolygott, és mondott néhány szép, kerek mondatot, amelyekből én csak ennyit értettem:

„There is a big Buddha statue…”- „Paint your face…”- „Gold your body…” – „Big Buddha statue…”

Milyen nagy szobor? Megfesteni az arcát? Aranyozni a testét? Én?

Biztos voltam benne, hogy valami tévedés történt. Talán rosszul fordították le, mi a foglalkozásom, vagy a béna angolommal én mondtam korábban valami egészen mást. Közöltem, hogy ehhez tolmácsra lesz szükségem, és hívom Danit. Vagy a mentőt.

Dani fordított, én pedig nem sokkal később ott álltam Rinpochéval egy készülő oltár előtt. A falakon nyolc, félelmet elűző tibeti Tara-thangka függött. Rinpoche részletesen elmagyarázta a jelentésüket, majd rám nevetett:

– Ezek társaságában nem létezik félelem

Mint akit elvarázsoltak – és lehet, hogy tényleg elvarázsoltak –, egyszerűen tettem a dolgom. Egy láma segítségével festéket vettem, színt kevertem, festettem és aranyoztam. A második nap végére pedig nem egy, hanem három nagy szobor készült el: Buddha, Mandzsusri és Tara.

Az oltárt december 22-én, amikor én már úton voltam hazafelé, Karmapa Őszentsége felavatta és megáldotta.

Karácsonyra otthon leszek

Azért indultam egyedül haza, mert a gyerekeimnek megígértem, hogy december 24-ére, karácsonyra otthon leszek – akkor is, ha az ég a földdel összeér. Nem vártam meg a többiek januári indulását.

Közben Bihar államban lázadás tört ki, ezért már taxi sem vállalta az utat a repülőtérre. Végül egy tuk-tukkal vágtunk neki, hogy még a lezárások előtt kijussak. Ezután negyvenkét órás utazás következett, benne tizenhat óra várakozással Delhiben, ahol egyedül voltam fehér nőként.

Mégsem volt kérdés, hogy elindulok. Megígértem a gyerekeimnek, hogy karácsonyra hazaérek. És hazaértem.

„Meg tudod csinálni”

Aki jól ismer, azt mondaná rólam, hogy nem szeretem a tömeget, nem szeretek utazni, otthon és a műtermemben érzem magam igazán jól. Nem tudok tájékozódni, nem beszélek angolul, és akkor még úgy gondoltam, hogy szobrot festeni sem tudok.

Bodhgayán azonban megtapasztaltam, mi történik akkor, amikor valaki előbb bízik benned, mint ahogy te képes lennél bízni önmagadban.

Rinpoche nem kérdezte, festettem-e már valaha szobrot. Rám nézett, és azt mondta:

– Meg tudod csinálni.

Én pedig megcsináltam.

NYITVA TARTÁS:

Kedd: 9-14
Szerda: 9-14
Csütörtök: 15-19
Péntek: 9-14

Elérhetőség:
Nemes-Gergely Erika
06 70 341 2567
azasztalom@gmail.com

Címünk:

2100 Gödöllő, Városmajor u. 10.

NYITVA TARTÁS:

Kedd: 9-14
Szerda: 9-14
Csütörtök: 15-19
Péntek: 9-14

Elérhetőség:
Nemes-Gergely Erika
06 70 341 2567
azasztalom@gmail.com

Címünk:

2100 Gödöllő, Városmajor u. 10.