avagy akad olyan is a műhelyben, amit soha de soha nem fogok lefesteni
bár hosszú posztot ne várjatok 🙂
a kalapos bácsi a szépapám (a gyerekeim ősapja)
egy évszázada van a kép ebben a keretben és ez így is marad
Nagymamám varrógépe, ami teljesen működőképes
van hozzá egy fa doboz is, amivel a gépet eltakarhatjuk.
A mamám egy puha, fehér alapon halványsárga pöttyös, fodros szélű terítővel takarta le mindig a gépet, gyerekként a fejünkre kötöttük és játékból az volt a hosszú “hajunk” ,mert persze szuper praktikus, fiús, bili frizuránk volt 🙂
a szék nem családi örökség …egy égetéstől megmentett darab
van még munka rajta, de ő sem lesz lefestve és ő sem eladó
ez a fogas is a nagymamáméké volt, gyerekként fel se tűnt milyen szép
mert soha nem értem el? …. vagy csak alulról láttam mindig? …… de a legvalószínűbb, hogy soha nem volt ilyen üres 🙂
az a pici pötty a vasaló mellett a mamám gyűszűje 🙂
Szeretettel Erika
Keress a facebookon Az Asztalom oldalon
ha követsz naponta inspirálódhatsz vagy esetleg tanulhatsz a hibáimból 🙂